– A személyes kérdezésre épülő, kérdőíves adatfelvételt 2000 novembere óta évente végzi az SZTE BTK Szociológia Tanszéke. Milyen elgondolás hívta életre a Szeged Studiest?
– A kilencvenes évek második felében a Michigani Egyetemen tevékenykedő Leslie Kish, azaz Kis László híres magyar származású kutató, a mintavételes eljárás egyik úttörője keresett meg bennünket, és ajánlott fel egy együttműködést a két egyetem között. Ekkor ismertette velünk azt az oktatási, kutatási formát, melynek lényege, hogy oktatók és hallgatók együttesen dolgoznak a képzési rend keretében egy adott területen. Ez az adott terület az egyetem színhelyéül szolgáló város, a vizsgálandó sokaság pedig a városban élő lakosság. Mi ugyan felkészültünk erre az együttműködésre, de az amerikaiak végül Szegednél nagyobb városokat választottak partnerül.
Feleky Gábor: gyakorlatot szerezhetnek a hallgatók. Fotó: Gémes S. |
Azonban mi saját erőből meghonosítottuk ezt a rendszert, s gyakorlatilag már tíz éve végzünk évente ismétlődő adatfelvételeket Szegeden. Elsődleges és döntő oka az új rendszer bevezetésének, hogy a hallgatóinkat ne „játszásiból” tanítsuk meg a kutatásra, hanem „élesben”. Ez viszont óriási többletterhet ró ránk, hiszen mi vagyunk az ország legkisebb szociológiai tanszéke. Mindössze nyolc oktatóval tartjuk fönn a szociológusképzést és látjuk el az általánosan művelő tárgyak oktatását (nálunk egy oktatóra 35 államilag finanszírozott hallgató jut, ez a kari átlag háromszorosa). Ugyanakkor azonban továbbra is felvállaljuk ezt az új, a hazai szociológiai képzésben mindmáig kivételesnek számító képzési rendet, mert az az alapvető célunk, hogy hallgatóink ennek köszönhetően versenyelőnyhöz jussanak a munkaerőpiacon.
– Mekkora volt a minta? Összesen hány hallgató, oktató, kutató vett részt a március 28-tól április 21-ig tartó kutatásban? Mikorra várható az adatok közlése?
– A mintanagyság meghatározásánál abból a szakmai minimumból indulunk ki, hogy 1000-1200 fő alatti mintán adatfelvételt nem végezhetünk – erre tanítjuk a hallgatóinkat is –, mert egy ennél kisebb mintanagyságnál jelentősen megnövekszik a hibahatár, az eredmények megbízhatósága erőteljesen leromolhat. Kezdetben 1200, majd 1500 fős adatfelvételeink voltak, most, hogy a hallgatói létszám így megnövekedett, lehetőségünk van arra, hogy 2500-as adatfelvétellel tudunk dolgozni. Körülbelül 200 kérdezőbiztos hallgató szükséges ehhez a tevékenységhez. A munkában továbbá részt vesznek a tanszéknek azok az oktatói, akik a módszertan oktatásban játszanak szerepet. Ez négy főt jelent velem együtt.
Valamikor május elején fogunk rendelkezni a rögzített adatokkal. Majd ősszel a hallgatóink – szintén tanrendi keretek között – ezeken az általuk rögzített adatokon fogják megtanulni az adatfeldolgozást és elemzést. BA-s hallgatóinkat arra biztatjuk, hogy záródolgozataikat is ezekre az adatbázisokra támaszkodva írják meg, hiszen részt vettek az adatgyűjtésben, ismerik az adatokat, így azokat könnyebben tudják használni és értelmezni.
– A pártpreferenciákkal vagy a lakókörzettel kapcsolatos kérdéskörök állandónak mondhatók. Az idei évben milyen új kérdésblokkok szerepeltek a kérdőívben?
– Az ideiben a szegedi rendőrség, illetve a GTK marketing tanszék keresett együttműködést velünk. A rendőrség arra kíváncsi, hogy a lakosság közbiztonságérzetében mutatkoznak-e egy általa elindított projekt eredményei (minden évben mérjük ugyanis a közbiztonságérzet alakulását). Marketinges kollégáink pedig a szegedi lakosság szabadidő-eltöltési szokásaira és fogyasztói attitűdjeire kíváncsiak. Az idén szerepelt a kérdőívben egy környezettudatossággal kapcsolatos blokk is, ezt hallgatóink kérésére illesztettük a kutatásba. Ugyanakkor minden évben feltérképezzük a helyi politikai élet szereplőivel kapcsolatos lakossági elégedettséget, továbbá a pártpreferenciákat is. Az ezzel kapcsolatos eredményeket (piaci alapon) minden politikai erő számára felajánljuk, s többször volt rá példa, hogy ezeket értékesíteni tudtuk. A kapott pénzből próbáljuk fedezni költségeinket, ugyanis a kutatást teljes egészében saját forrásainkból kell finanszíroznunk.
– A hallgatók nem pénzért, hanem különösen magas kredit-pontokért dolgoznak. Mennyibe kerül egy ilyen felmérés? Nyereséges tud-e lenni?
– A hallgatók tanulmányi, az oktatók pedig oktatási kötelezettségeik keretében dolgoznak, nem pedig díjazásért. A költségek egyébként két nagyobb tételből állnak. Egyik a kérdőív elkészítésének anyagi vonzata, jelesül a nyomdaköltség, amely pár százezer forint, a másik a kérdezőbiztosok leellenőrzése, ami viszont jelentősebb, az idén nyolcszázezer forint körüli költséget jelent. Ha bevételhez jutunk, akkor az előbbieken túl még ebből kell fedeznünk külső óraadóink díjait, s az infrastruktúra fenntartásának és fejlesztésének (másológép, nyomtatók, számítógépes hálózat, légkondicionálás stb.) költségeit.
A nyereséget azonban nem pénzben mérném. Hadd mondjak egy példát. Néhány éve a Szonda Ipsos két állást hirdetett meg, melyre mintegy százötvenen jelentkeztek, és az állásokat két szegedi nyerte el. A Szonda Ipsos már ismeri a Szeged Studies-t, tudja, hogy a szegedi szociológushallgatók élesben tanulják az empirikus kutatási módszereket. A Tárkinál, a Mediánnál, a Szonda Ipsosnál már egy kisebb szegedi kommandó dolgozik. Úgy gondolom, a legfontosabb nyereség az, hogy a képzés egy fontos szegmensében versenyelőnyhöz tudjuk juttatni hallgatóinkat. Végezetül pedig ezt a beszélgetést kihasználva – tanulmányi, illetve oktatási kötelezettség ide vagy oda – szeretnék köszönetet mondani a munkában odaadással részt vevő hallgatóknak és oktató kollégáimnak. Részükről sokkal többről van szó, mint kötelezettségek kényszerű teljesítéséről.
D. T. I.