A látássérülés fogalma és fajtái
A látássérültek többségének van valamilyen látásmaradványa, ezen hallgatók esetében ajánlott a „vak” helyett a látássérült elnevezést használni. Sajnos a magyar nyelvben a „vak” jelzőnek negatív kicsengése van, így előfordulhat, hogy egy hallgatót megbánthatunk vele.

Éppen ezért érdemes őszintén megkérdezni a hallgatót, hogy ő erről hogyan gondolkodik, és a további kommunikációban ezt figyelembe venni.


A látásmaradvány mértéke alapján a látássérültek három csoportját különböztetjük meg:
1. vakok, akik látásmaradvánnyal nem rendelkeznek
2. aliglátók, akiknek látásteljesítménye 0.01 és 0.1 között van
3. gyengénlátók, akiknek látásteljesítménye 0.1 és 0.3 közötti.


Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az aliglátó:
biztosan és jól tudnak egyedül közlekedni,
a környezetükben levő nem túl kisméretű tárgyakat általában képesek érzékelni,
síkírásos írásra és olvasásra azonban vagy nem is taníthatók, vagy csak segítséggel (nagyított szöveg, optikai eszközök), rövid terjedelmű szöveget tudnak elolvasni. Számukra a síkírás olvasása olyan fárasztó, hogy hosszabb szövegek esetén a pontírás alkalmazása mindenképpen szükséges,
a látásmaradvány kihasználása terén az utóbbi évek technikai fejlődése jelentős változást hozott az aliglátók életébe. Ugyanolyan látásmaradvánnyal rendelkező gyermekek, akik tíz-húsz évvel ezelőtt a vakok iskoláiban Braille írással tanultak, ma optikai segédeszközök használatával megtaníthatók a síkírás olvasására.



A gyengénlátók
Képesek a normál nyomtatású szövegek olvasására a megszokottnál lényegesen rövidebb olvasótávolságról (5-10 cm),
számukra a nagyobb szövegmennyiség elolvasása is lehetséges, de szemizmaik és idegrendszerük számára ez megterhelő, ezért bizonyos esetekben (pl. regények, egyetemi jegyzetek) szívesen választják alternatívaként hanganyag haszná¬atát (egyéni felolvasás vagy kazettára felvett könyvek).



A vakok
Számítógép segítségével síkírásos szövegeket képesek elolvasni. Az olvasás feltételeinek változása jelentős hatással van a tanulási lehetőségek alakulására is.



A látássérültek oktatását segítő technikai eszközök
Olvasó TV: olyan speciális televízió készülék, amely egy kamera és egy asztallap segítségével a kamera alá helyezett szöveget igen nagy nagyításban (20-40x, típustól függően) is képes a képernyőre vetíteni. Az olvasó TV használatával kapcsolatos egyetlen korlátozó tényező, hogy nem hordozható, így az adott könyvet vagy szöveget el kell vinni oda, ahol az olvasó TV áll. Ez pl. nem kölcsönözhető könyvtári könyvek, táblára kifüggesztett szövegek stb. eseteiben okoz gondot. Az olvasó TV alatt írni is lehet, így a gyengénlátó diák is tud pl. adatlapot, kérdőívet, feladatlapot kitölteni, ha nem ragaszkodnak hozzá, hogy az adott helyszínen kelljen ezeket kitölteni.


Hordozható eszközök: Zoomax készülék. Méretét tekintve egy tablethez hasonlítható. A beépített optikai egység alá kerülő síkírás, vagy szemléltető anyag az eszköz képernyőjére kerül kivetítésre, a felhasználó által beállított nagyítási mértékben, illetve színösszeállításban. Kihajtható támasztékának köszönhetően az optikai egység alá íróeszköz is becsúsztatható, ennek megfelelően az eszköz alatti jegyzetelés is lehetővé válik. Akkumulátorának köszönhetően többórás, töltés nélküli használata is megoldott. A nevezett készüléken kívül több, hasonló működési elven működő berendezés is létezik, általában e-nagyító azaz elektromos nagyító gyűjtőnéven.


A számítógép speciális perifériákkal és szoftverekkel felszerelve mind aliglátók, mind vakok számára lehetővé teszik segédeszközként való használatát. A számítógéphez csatolt scanner beolvassa a síkírásos szöveget, a beszédkijelző pedig felolvassa a képernyőn látható szöveget, ami vakok számára az egyetlen lehetőség síkírás olvasására, aliglátók számára pedig hasznos kiegészítő segítség lehet. A beszédkijelző mellett létezik olyan Braille kijelző is, amely a képernyő egy vagy több sorát pontírásos jelekkel egy speciális perifériára írja.



A látássérült hallgatók tanulási sajátosságai


1. Az önálló tanulás lehetőségei és problémái


- Egyetemi vagy főiskolai tanulmányok folytatásának elemi feltétele a tankönyvek, jegyzetek elolvasása. Síkírásban nyomtatott könyvet olvasni vakon lehetetlen, a gyengénlátás súlyosabb eseteiben pedig lassú és fárasztó feladat. A probléma megoldását a vakok számára a számítógép, gyengénlátók számára pedig emellett az olvasó TV (más néven nagyító TV) hozta. A számítógépek mind gyengénlátó, mind a vak személyek számára hasznos segítséget nyújtanak a tanulás területén. A gyengénlátó diákok az elektronikus tartalmakat (pdf, doc formátum) átmenet nélkül nagyítani tudják. A képernyőn való navigálást megkönnyíti számukra az un. Magic segédprogram, amely az egérrel való navigálás során az egér kurzora alá kerülő objektumokat különböző beállítási lehetőségek mellett kinagyítja, és fel is olvassa.


Vak diák esetében a számítógép segítségével történő olvasáshoz a szöveget először scanerrel be kell vinni a számítógépbe, majd egy karakterfelismerő program felismeri és értelmezi a karaktereket, így a szöveget a beszédszintetizátor fel tudja olvasni. Annak a vak embernek, aki e nélkül egyáltalán nem tud síkírásban rendelkezésre álló könyvhez, szöveghez hozzáférni, ez óriási lehetőség. Meg kell azonban említeni azokat a negatívumokat, amelyekkel ennél a megoldási módnál számolni kell. Ezek a következők:

• Az egész folyamat (scannelés, karakterfelismerő program lefuttatása, felolvastatás) hosszú időt vesz igénybe. Egy oldal elolvasása a szemmel való elolvasásnak sokszorosa, egy rutinos olvasó egy óra alatt kb. 12-15 oldalt tud elolvasni.
• A program karakter-felismerési képessége nem tökéletes, így – a szöveg nyomtatási minőségének függvényében – a szöveg kijavítására is szükség lehet. Ehhez látó segítségre van szükség, ezekben a helyzetekben tehát az önálló olvasás nem valósulhat meg.
• A scannelés minősége, így a felismerés hibaszázaléka nagymértékben függ a nyomtatás minőségétől. Így bizonyos szövegek (pl. régi gépelt vagy stencilezett szöveg, rossz nyomdai minőségű könyv) értelmezhetetlenek a vak olvasó számára.
• Ha a belső margó keskeny vagy a könyv gerince túl vastag vagy nem rugalmas és így nem nyílik eléggé ki ahhoz, hogy a scannerre felfeküdjön, a könyvet szét kell szedni. Ez saját könyv olvasása esetén megoldható, de akár könyvtárból kölcsönzött, akár valakitől kölcsönbe kapott könyv esetén lehetetlenné teszi az olvasást.
• A számítógéppel történő olvasás korlátai közé tartozik még a kézírásos szövegek olvasása, amelyre ez a módszer nem képes. Így pl. a csoporttársak kézzel írt jegyzeteit a látássérült diák nem tudja hasznosítani.

A másik probléma az ábrák, képletek és egyéb grafikus információk feldolgozása. Ezeket ugyanis a számítógép nem tudja felolvasni. Azok, akik nagyítva tudnak olvasni, az ábrákat olvasó TV-n vagy más eljárással (pl. fénymásolón) felnagyítva meg tudják nézni. A vak diák helyzete különösen nehéz. Egyrészt számára is érzékelhetővé kell tenni a vizuális információt felolvasással vagy a vonalakat kidomborítva, hogy az ábra tapintással érzékelhető legyen. Az ún. domború ábra készítésére léteznek speciális eszközök, de kidomboríthatók a vonalak házilag is nylon fóliára egy hegyes tárggyal (pl. irattartóra golyóstollal). A másik probléma azonban, hogy az ábra olyan grafikus elemeket tartalmazhat, amelyet egy veleszületett vak ember nem tud értelmezni.


Ezért vak diákok számára a grafikus ábrák feldolgozásánál mindig azt kell végiggondolni: szükség van-e az adott ábrára a szöveg megértéséhez? Hordoz-e a táblázat, grafikon, rajz plusz információt vagy csupán illusztrálja, vizualizálja a szöveg tartalmát? Minden olyan esetben, ha az ábra mondanivalóját a szöveg tartalmazza, a legcélszerűbb azt egyszerűen kihagyni. Ha az ábra új információt tartalmaz, akkor meg kell próbálni az ábra mondanivalóját megfogalmazni. Ez sokkal inkább hasznos, mint ha pontról pontra ismertetjük, hogy az ábrán mi látható.


Az önálló, számítógép segítségével történő olvasást nagyban segíti, ha a tananyag elektronikus formában elérhető. Mivel a könyvek, jegyzetek ma már szinte kivétel nélkül számítógépen íródnak, így a szerző beleegyezésével ezek az anyagok megszerezhetők, és ezek hiba nélkül, viszonylag kevés időveszteséggel (scannelni, felismertetni nem kell) olvashatók. Mivel az egyetemeken és főiskolákon sok a saját oktatóik által írt, vagy saját kiadású jegyzet, ezeket nagyobb eséllyel lehet megszerezni, hiszen a szerző maga is ismeri vagy kollégáin keresztül referenciát kap a diákról.



2. Az előadásokon való aktív részvétel


Ez a vak és a gyengénlátó diákok számára egyaránt gondot okoz, hiszen a táblára írt kézírást, az írásvetítő fóliáit vagy más szemléltető ábrát, képet egy gyengénlátónak sincs esélye jól látni, különösen mivel az előadótermek katedrája általában több méter távolságra van az első padsortól.


Hasznos segítség, ha írásvetítő vagy projektor használata esetén az előadó fénymásolja vagy kinyomtatja(igény szerint nagyítva) a kivetített ábrákat és szövegeket a látássérült diák számára. Így a gyengénlátó diák a kivetített kép helyett a saját példányán tudja követni az előadást. A vak diák esetében pedig az előre elküldött, akadálymentes formátumú diasor lehet a megoldás.


A táblára írt szöveg esetében az egyetlen lehetséges segítség, ha az előadó folyamatosan mondja, amit ír, illetve minden alkalommal, amikor egy táblára írt sorra utal, akkor nemcsak rámutat, hanem fel is olvassa azt. Ezt kezdetben sok előadónak nehéz megszokni, ilyenkor megkérheti a látássérült diákot, hogy figyelmeztesse őt, amikor elfeledkezik a táblára írt szöveg hanggal kíséréséről, esetleg megállapodnak a diák szomszédjával, személyi segítőjével, aki ilyenkor halkan közli a táblára írt szöveget.


 
3. Az írásbeli feladatok elvégzésének módszerei

A látó írás helyettesítésére a gyengénlátók esetében nincs szükség.A súlyosabb fokú látássérülteknél háromféle módszer áll rendelkezésre:

• Braille írás,
• számítógépbe írás
• és a diktafonra rögzítés.

A Braille írás csak saját használatra alkalmas, hiszen azt sem a tanárok, sem a diáktársak nem tudják elolvasni. A számítógép jó lehetőség a látássérült diák számára írásbeli munkák, dolgozatok elkészítéséhez. Az így megírt szövegeket a látássérült diák a beszédszintetizátor segítségével ellenőrizni is tudja, síkírásos nyomtatón kinyomtatva pedig a látó ember számára is olvasható. Amennyiben Braille nyomtató is rendelkezésre áll, úgy a vak diák szükség esetén a Braille írásban kinyomtatott szöveget magával is tudja vinni és az adott helyzetben (pl. konzultáció alkalmával vagy olyan zárthelyi dolgozatnál, amikor saját jegyzetek használhatók) a leírt szöveget el tudja magának olvasni.
Az előadások alatti jegyzetelés megoldására mindhárom módszer alkalmazható.


A Braille írással történő jegyzetelés komoly hátránya, hogy az ehhez használatos írógép rendkívül zajos, így az mind az előadót, mind a hallgatótársakat zavarja. A környezet számára kellemesebb megoldás a diktafon használata, amelyről általában a látássérült diákok otthon készítenek írásos feljegyzéseket. Ez a módszer a kettős munka miatt a látássérült dáknak kevésbé kedvező, viszont nem zavarja a látó társakat.


A legjobb és legkorszerűbb megoldás a hordozható számítógép használata, amellyel a vak diák fejhallgatóval minimális zajjal tud jegyzetelni, az anyagot pedig a számítógép tárolja és az a későbbiekben akár elektronikus formában, akár Braille vagy síkírásban kinyomtatva elérhető (vak diákok elmondása szerint népszerűségüket nagyban fokozza, ha kinyomtatott jegyzetlapokat kérhetnek tőlük az elmulasztott előadásról évfolyamtársaik).




4. Az egyenlő feltételek biztosítása a számonkérés különböző formáiban


A súlyos fokú látássérültek tudásának számonkérésére (zárthelyi dolgozat, beszámoló, vizsga stb.) a szóbeli felelet a legegyszerűbb és a látó társakéval leginkább egyenlő feltételek közt történő megoldás. Minden olyan esetben, amikor a feladatok írásban történő megoldásának nincs különleges jelentősége, azt javasoljuk, hogy a tanár tegye lehetővé látássérült diákja számára, hogy szóban mondja el válaszait a feltett kérdésekre.


Azokban a helyzetekben, amikor írásbeli vizsgáztatásra van szükség (pl. idegen nyelv szakon vagy magyar szakon a helyesírás ellenőrzése miatt, matematika vizsgán vagy a vizsgáztató döntése szerint más indokolt esetben) többféle út adódik:

• A diák a többiekkel együtt Braille írásban készíti el a dolgozatot, amelyet azután a látássérült diák felolvas tanárának. A probléma itt a már említett zajkeltés, amely különösen egy vizsga szituációban jogosan keltheti fel a látó diáktársak ellenérzését. A másik az ellenőrzés: hogyan zárható ki, hogy a látássérült diák ne javítson a leírtakon? Ez elkerülhető, ha a diák a vizsga befejezése után azonnal, a helyiség elhagyása nélkül olvassa fel megoldását. Másik lehetőség egy Braille írást ismerő külső személy felkérése, hogy síkírásba írja át a dolgozatot.
• A látássérült diák a többiekkel együtt számítógépen írja meg a dolgozatot és adathordozón adja át a tanárnak. Ez a megoldás teremti meg leginkább az egyenlő esélyt mindenki számára.
• A tanár átadja a feladatsort a diáknak, aki a megadott feltételeket (időkeret, használható segédeszközök stb.) megkapva otthon megírja a dolgozatot. Az így elkészített dolgozat esetén az feltételek betartása ellenőrizhetetlen, és bármikor megtámadható. Így ha a tanár tökéletesen meg is bízik látássérült diákjában a megadott feltételek betartását illetően, nem tudja kizárni a bármikor felmerülő meggyanúsítás lehetőségét, ami rendkívül kellemetlen helyzetet teremthet.
• Minden írásbeli feladatnál célszerű és indokolt a látássérült diák (ideértve a gyengénlátókat is) számára hosszabb időt biztosítani. A kérdések és válaszok közötti eligazodás, a visszakeresés ugyanis vakon vagy rossz látással fárasztó, nehézkes és ezért hosszabb időt igénylő feladat.

Az életvezetés problémái


Közlekedés
A súlyos fokban látássérült személy nagymértékben korlátozva van az önálló közlekedésben, de megfelelő eszköz és technikák birtokában nem lehetetlen. A közlekedést segítő eszközök a fehér bot, a vakvezető kutya és a Magyarországon igen magas áruk miatt szinte egyáltalán nem ismert elektronikus közlekedési segédeszközök.


A súlyos fokban látássérült személyek mozgásos készségei és az önálló közlekedéshez való viszonyulásuk nagyon különböző. Vannak olyanok, akik közlekedésüket néhány ismert hely felkeresésére korlátozva élnek, s nem, vagy nagyon kevéssé tudják leküzdeni a balesettől való félelmüket, inkább lemondanak a különböző programokról. Ők csak látó kísérő jelenlétében érzik biztonságban magukat, akibe kapaszkodva, annak mozgását követve szeretnek közlekedni. Ezáltal beszűkítik saját életterüket, magányossá és passzívvá válnak. Ugyanakkor vannak, akik bátran és magabiztosan vágnak neki egy-egy akár teljesen új hely megkeresésének is. Tudni kell, hogy a felsőoktatásban részt vevő látássérült diák esetében – amennyiben nincs más egészségügyi problémája (pl. egyensúlyzavar) – nem indokolt a kísérés, elvárható az önálló közlekedés, legalábbis ismert helyen. Vidékről érkező hallgatók esetében hosszú időbe telik, míg megismeri az útvonalat a kollégiumtól az oktatási épületig. Ezalatt segítséget kérhet önkéntes személyi segítőktől a Sansz Irodán keresztül. Ezért a kísérés megszervezése helyett arról a segítségről kell gondoskodni, amelynek révén megtanulhatja a súlyos fokú látássérült diák, hogy milyen támpontok alapján találja meg az egyes épületeket, termeket, irodákat stb. az egyetem területén. Ezt végezheti szakember, ún. mozgástréner, de ha a látássérült diák általában gyakorlott és ügyes az önálló közlekedésben, egy látó egyetemista társ is tud neki segíteni a környezet feltérképezésében.


A vakvezető kutyával való közlekedés előnye, hogy a kutya általában gyorsabb járást tesz lehetővé és többnyire új célpontokat is meg tud keresni. Hátránya, hogy az épületen belül helyet kell biztosítani számára vagy mindenhova követi a gazdáját, amivel időnként megzavarhatja például az előadásokat. Ezeket a kutyákat kiképezték arra, hogy gazdájuk mellett nyugodtan feküdjenek akár órákon át is.



Önkiszolgálás


Sok látássérült diák egyetemista vagy főiskolás évei alatt kerül először olyan helyzetbe, hogy szüleitől távol gondoskodnia kell magáról. Ilyenkor a közlekedéshez hasonlóan abban is érdemes segítséget adni, hogy megtanulja az alapvető önkiszolgálási feladatok elvégzését (például a kollégiumban az ételek elkészítése, mosogatás, mosás stb.)




A beilleszkedés nehézségei


A látó közösségbe való beilleszkedés sikeréhez mindkét fél erőfeszítése szükséges: a látássérült személyalkalmazkodó személyisége és a diáktársak, tanárok pozitív viszonyulása.


Az integráció valódi sikere az őszinte partneri kapcsolat, amikor pl. a vak diákot nem vaksága miatt, hanem barátságból vonják be programokba, és segítik szükség szerint a tanulásban, az egyetemi életben való eligazodásban. Ennek kialakulásához legfontosabb az őszinteség, hogy a látó diákok látás¬sérült társukkal ugyanolyan nyíltan beszéljenek, mint bármelyik másik társukkal: bírálják a viselkedését, jelezzék vissza, ha nem a közösségi normák szerint tesz valamit. A látássérült diáknak pedig meg kell tanulnia elfogadni a kritikát és alkalmazkodni a látó közösség szokásaihoz. A kíméletből visszafojtott ellentétek felszaporodva megmérgezik a kapcsolatot.



Néhány apró tanács a súlyos fokú látássérült fiatallal való kapcsolattartáshoz:
Találkozáskor a köszönés után mondja meg a látó személy a nevét, hiszen ő csak a hang alapján tudja azonosítani az embereket (Pl.: Szia, Novák Gábor vagyok). A későbbiekben erre már természetesen nincs szükség. Ha kezet akar fogni, segítse a kezek találkozását, nyúljon a látó ember a tétován elinduló kéz után.
Nyugodtan szabad olyan szavakat és kifejezéseket használni, amelyben a „lát”, „néz” vagy más látással kapcsolatos szavak szerepelnek. Ehhez a teljesen vak emberek is hozzá vannak szokva, ők is „TV-t néznek”, „látásból ismernek” valakit, és a „Nézd meg!” felszólításra kezükkel tapintják végig a mutatott tárgyat. Kezdetben ez a látó ember számára furcsa lehet, de ez is segíti, hogy a vak emberrel éppolyan természetesen tudjon beszélgetni, mint bárki mással.
Ha a látó zavarba jön egy új helyzetben, mert nem tudja, hogy hogyan segítsen, kérdezze meg tőle. Ha nem kérdez, hanem a saját ötlete szerint rosszul segít, vak társa pedig a jóindulatot érezve nem akarja megbántani azzal, hogy ezt visszajelzi, az fölösleges, félreértésen alapuló konfliktust okoz kettejük között. Ugyanez érvényes olyan kérdések esetében, amire a látó ember egyszerűen kíváncsi a vak emberrel kapcsolatban: mikor vesztette el a látását. A legjobb minden ilyen esetben nyíltan és őszintén kérdezni – esetleg a visszautasítást megkönnyítve hozzátenni: ha nem kellemetlen neked erről beszélni… A zavart okozó, bizonytalan helyzetekben a legjobb megoldás, ha megbeszélik az adott helyzetet.




A felsőfokú tanulmányok speciális nehézségei a látássérült fiatalok számára


A segítségnyújtás


Az egyéni segítségnyújtás két fontos alapelve, hogy a szükség szerinti mértékben és a látássérült személy kívánságait, preferenciáit figyelembe véve történjen.
A segítség helyes mértékének eltalálásához tudni kell azt, hogy miben szorul ténylegesen segítségre a látássérült diák, és melyek azok a feladatok, amelyeket nem tud egyedül elvégezni. Ennek ismeretében csak az utóbbiakban szabad őt segíteni, megkövetelve azt, hogy amit maga is meg tud oldani, abban ne kérjen segítséget. A szükséges segítség formái a következők lehetnek:
Segítségnyújtás az egyetem területén és környékén való közlekedés megtanulásában
Új helyszínre (pl. intézmény látogatás, külsõ gyakorlat stb.) való eljutáshoz kíséret biztosítása
Tankönyvek scannelt szövegének javítása
Ábrák, grafikák értelmezése, a lényeg kiszűrése
Írásbeli munkák ellenőrzése, segítség a síkírásos nyomtató használatában
Zárthelyi dolgozatokra, vizsgákra való felkészülésnél összefoglalás, ismét¬lés, tallózás tankönyvekben és jegyzetekben
Segítség a könyvtár látogatásakor


A helyes segítségnyújtás másik fontos eleme, hogy a segítő mindig meghallgassa, hogy a látássérült személy hogyan szeretné, hogy segítsék.


A felsorolt feladatokat az állandó személyi segítők bevonásával célszerű megoldani.




A látássérült hallgatók támogatásához az anyagot Gadó Márta: Látássérült hallgatók a felsőoktatásban (FOGYATÉKOS HALLGATÓK A FELSŐOKTATÁSBAN) című útmutatója alapján állítottuk össze, a szerkesztő engedélyével. A kiadvány az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar gondozásában jelent meg.


Hasznos linkek
www.latoter.hu



Jogszabályi háttér; a fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó rendelkezések:

• 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról
• 87/20015. (IV. 9.) Korm. rendelet a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
• Az SZTE Hallgatói Esélyegyenlőséget és Egyenlő Bánásmódot Biztosító Feltételeinek Szabályzata